Sz

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

k�szenl�te, olyan k�pess�g, olyan titkos tud�s, amellyel az em-
ber minden pillanatban, az �let kellQs k�zep�n is el tudja gon-
dolni az egys�get, k�pes �rezni, belehelni az egys�get. Lassan
kivir�gzott ez a k�pess�ge, �s visszaragyogott r� V�szud�va
�reg gyermekarc�ról is: harmónia, a vil�g �r�k t�k�letess�g�-
nek ismerete, mosoly, egys�g. Sebe azonban m�g mindig �gett,
Sziddh�rta v�gyakozva �s keserqen id�zte fel fia eml�k�t, �pol-
gatta sz�v�ben ir�nta való szeretet�t, gyeng�ds�g�t, tqrte, hogy
f�jdalom em�ssze, elk�vette a szerelem minden balgas�g�t. Ma-
g�tól nem aludt ki ez a tqz.
Egy napon azt�n, mikor megint f�jdalmasan �gett sebe,
Sziddh�rta �tevezett a m�sik partra, qzte a v�gy, kisz�llt a csó-
nakból, �s k�pes lett volna elindulni a v�rosba, hogy megkeres-
se a fi�t. A folyó csendesen, halkan folydog�lt, sz�raz �vszak
volt �ppen, hanem a hangja furcs�n csobogott: a folyó nevetett!
KivehetQen nevetett. A folyó nevetett, tiszt�n �s csengQ hangon
kinevette az �reg r�v�szt. Sziddh�rta meg�llt, a v�z f�l� hajolt,
hogy m�g jobban hallja a hangot, �s a csendesen tovah�mp�lygQ
v�zben �nn�n arc�t l�tta t�kr�zQdni, s ebben a t�kr�zQdQ arcban
volt valami, ami egy r�gi k�pre eml�keztette, �s amint t�pren-
gett, r�d�bbent: az arc egy m�sik archoz hasonl�t, melyet egy-
kor ismert, s amelyet szeretett �s f�lve tisztelt. Apja, a
br�hmana arc�hoz hasonl�t. Azut�n esz�be jutott, hogy r�ges-
r�gen, sihederkor�ban, hogyan k�nyszer�tette apj�t, hogy en-
gedje el az �nsanyargatókkal, hogyan vett tQle b�cs�t, s azt�n
elment �s nem t�rt vissza soha t�bb�. Vajon az Q apja nem
ugyanazt a k�nt szenvedte-e, mint amit Q szenved most a fia mi-
att? Nem halt-e meg m�r r�gen az Q �desapja is, egyed�l, an�l-
k�l hogy a fi�t valaha is viszontl�tta volna? Nem kell-e kom�di-
�nak tartani, furcsa, ostoba j�t�knak ezt az ism�tlQd�st, k�rbe-
fut�st ugyanabban az �rd�gi k�rben?
A folyó kacagott. Igen, �gy van, mindenki �jraszenvedi a
r�gi szenved�seket, minden visszat�r, amit m�g nem szenvedett
meg, ami m�g nem oldódott meg az Q �let�ben. Sziddh�rta ekkor
be�llt a csónakba �s visszaevezett a kunyhóhoz, apj�ra gondolt,
fi�ra gondolt, a folyó kinevette, Q meg �nmag�val vitatkozott, a
k�ts�gbees�s hat�r�n volt �s egy�ttal nevet�sre hajlott, hogy
hangosan kinevesse mag�t �s az eg�sz vil�got. �, de a sebhely
m�g mindig nem sz�kkent vir�gba, sz�ve m�g mindig �gaskodott
a sors ellen, szenved�s�bQl m�g mindig nem sug�rzott derq �s
gyQzelem. Az�rt m�gis rem�nykedett, �s amint vissza�rt a
kunyhóhoz, legyQzhetetlen v�gyat �rzett, hogy megnyilatkozz�k
V�szud�va elQtt, szerette volna mag�t megmutatni, mindent el-
mondani neki, aki mestere a meghallgat�snak.
V�szud�va a kunyhóban �lt kosarat fonogatva. P m�r
nem is j�rt a csónakkal, gyeng�lt a szeme, �s nem is csak a sze-
me, hanem a karja, a keze is. Csak az arc�n viruló �r�m �s de-
rqs jós�g nem v�ltozott.
Sziddh�rta le�lt az aggasty�n mell�, �s lassan megoldó-
dott a nyelve. Arról besz�lt most, amit sohasem eml�tettek, ho-
gyan indult el a v�rosba annak idej�n, �gQ seb�rQl, irigys�g�rQl
a boldog ap�k l�tt�n, arról, hogy maga is tudta, mekkora balga-
s�g a v�gya, s hogy m�gis hi�ba harcolt ellene. Besz�molt min-
denrQl, meg tudott nevezni mindent, a legk�nosabb gondolatot
is, mindent meg tudott fogalmazni, mindent elQt�rni, elmonda-
ni. Megmutatta a seb�t, besz�molt aznapi sz�k�s�rQl is, hogyan
evezett �t a v�zen, hogyan akart gyermeteg sz�kev�nyk�nt a v�-
rosba menni, �s hogyan kacagta ki a folyó.
M�g besz�lt, hosszan besz�lt, m�g V�szud�va n�m�n
hallgatta, Sziddh�rta erQsebben �rezte V�szud�v�nak ezt a fi-
gyelm�t, mint b�rmikor azelQtt, �rezte, amint f�jdalmai, aggo-
dalmai �t�radnak Qhozz�, titkon �rzett rem�nyei is �t�radnak, s
azut�n ism�t visszat�rnek. Seb�t ennek a hallgatónak megmu-
tatni ugyanolyan volt, mint a folyóban megmer�teni, hogy a fo-
lyó lehqtse �s egyes�lj�n vele. Sziddh�rta m�g besz�lt, m�g
gyónt �s vallott, de k�zben egyre ink�bb �rezte, hogy ez, aki Qt
hallgatja, m�r nem is V�szud�va, nem is csup�n emberi l�ny,
hogy ez a mozdulatlanul Qr� figyelQ alak, aki gyón�s�t �gy ma-
g�ba sz�vja, mint fa az esQvizet, maga az �risten, az �r�kl�t
maga. Mik�zben Sziddh�rta m�r nem is gondolt sem mag�ra,
sem a seb�re, felismerte V�szud�va l�ny�nek �talakul�s�t, s
min�l m�lyebben �rezte �s �rtette, ann�l kev�sb� csod�lkozott,
ann�l ink�bb bel�tta, hogy a dolgok rendje szerint ennek �gy
kellett lennie. V�szud�va m�r r�gen, �gyszólv�n mindig is ilyen
volt, csak Q volt az, aki nem ismerte fel eg�szen, �s hogy Q maga
is alig-alig k�l�nb�zik m�r tQle. �rezte, hogy most olyannak l�t-
ja az �reg V�szud�v�t, amilyennek az egyszerq n�p az isteneket
l�tja. s hogy ez nem tarthat sok�ig; sz�v�ben k�sz�lni kezdett
r�, hogy b�cs�t vegyen V�szud�v�tól. �s k�zben m�g egyre be-
sz�lt.
Amikor befejezte mondanivalój�t. V�szud�va r�ir�ny�-
totta kedves, kiss� m�r meggyeng�lt tekintet�t, nem szólt, sze-
retetet �s derqt sug�rzott re�, meg�rt�st �s tud�st. K�zen fogta
Sziddh�rt�t, odavezette, ahol �ld�g�lni szoktak a folyóparton,
vele egy�tt le�lt, �s szembemosolygott a folyóval.
- Hallottad a nevet�s�t - mondta. - De nem hallott�l
mindent, amit mond. Figyelj�nk, t�bbet is hallasz majd.
Figyelt�k a folyót. L�gyan csengett a folyó sokszólam�
�neke. Sziddh�rta n�zte a vizet, s k�pek rajzolódtak ki elQtte a
tovasodródó v�zben: apj�t l�tta, mag�nyosan, fia miatt b�nkód-
va. �nmag�t l�tta, aki szint�n mag�nyos, akit szint�n t�voli fi�-
hoz k�t a v�gy. A fi�t is l�tta, mag�nyosan, kisfi� l�t�re mohón
belevette mag�t ifj�i v�gyainak perzselQ l�ngj�ba. Mindegyik�-
ket saj�t c�lja ir�ny�totta, sz�llta meg, mindegyik�k szenvedett.
A folyó a szenved�s hangj�n �nekelt, v�gyat �nekelt, v�gyakoz-
va folyt c�lja fel�, hangja panaszosan csengett.
- Hallod? - k�rdezte V�szud�va csup�n n�ma pillant�s-
sal.
Sziddh�rta bólintott.
- Figyelj jobban! - suttogta.
Sziddh�rta igyekezett m�g jobban figyelni. Az �desapja
k�pe, a saj�t k�pe, a fia k�pe mind egybemosódott, Kamala k�pe
is megjelent, s egybemosódott, Govinda k�pe is, meg m�s k�pek,
�s mind egybemosódtak, mind folyóv� lettek, folyók�nt mind
egy c�l fel� tartottak, óhajtozva, v�gyakozva, szenvedve, �s a fo-
lyó hangja tele volt v�gyakoz�ssal, perzselQ f�jdalommal, csilla-
p�thatatlan szomj�s�ggal. C�lja fel� t�rekedett a folyó.
Sziddh�rta l�tta, hogyan siet, l�tta a folyamot, amely QbelQle, az
�v�ibQl �s minden emberbQl tevQdik �ssze, akiket csak valaha
l�tott. A sok-sok hull�m, a sok v�z, mind c�lok fel� sietett, szen-
vedve, sok c�l fel�, a v�zes�s, a tó, a zuhatag, a tenger fel�, �s
minden c�lt el�rt a v�z, �s minden c�lt �j c�l k�vetett, s a v�z p�-
r�v� lett, felsz�llt az �gboltra, majd esQ lett belQle �s lezuhogott [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Podstrony